Legenda és valóság

Életéről a közvélemény inkább legendákat ismer, mint tényeket. Furcsa, ugye? Pedig felnőttként majdnem tíz évet dolgozott Budapesten. Az élete egyötödét, ami azért jelentős időszak, hiszen a sors nem volt kegyes hozzá, mindössze 48 és fél évet mért ki neki.

1883.09.29-én hazaköltözött Párizsból, ahogy a Le Figaro is megírta. Nehéz döntés volt. Párizsban több, jellemzően amerikai tulajdonban lévő nagyvállalat igazgatótanácsában dolgozott. Nem éhbérért. Pénzügyi-kereskedelmi funkciókat irányított, de érdekelték a műszaki kérdések is. 1880 júliusában például a vasutak elektromos jelzőberendezéseiről írt, franciául, egy szabadalmi koncessziós ügynökség képviselőjeként. Franciaországban olyan népszerű volt, hogy még útlevelet is adtak neki 1880 februárjában, miközben emberünk Colorado állampolgára volt. Colorado Territory 1876.08.01-től lett az USA tagállama, Colorado State néven.

De hősünknek mégiscsak haza kellett jönnie, Budapestre, két okból is. Öccse Ferenc – valójában Ferenc Ignác – egészségi állapota és saját lelkiismerete miatt. Öccse, az egykor daliás termetű huszárfőhadnagy háborút vesztett az egészség frontján. A poroszokat és más ellenségeket sikeresen megverte a különféle csatákban, de a betegség legyűrte a fiatal tisztet.

A családi hagyomány szerint az első fiú a nagyapa, a második az apa keresztnevét kapta. Öccse első keresztneve mindig az édesapjukra emlékeztette, aki a Ferenc Károly keresztneveket viselte. Apa 1848-as tiszt volt, 1849.02.02-től a szabadkai kiképző laktanya parancsnoka, őrnagyi rangban. Emberünk sohasem merte megmondani édesapjának, hogy Ő otthagyta a bécsi egyetemet és 1865 nyarától az „Infanterie-Regiment König der Niederland Nr. 63” katonája volt, egy osztrák ezredé. Apa kitagadta volna. Egy mentsége akadt ugyan, hogy az 1866.06.24-i Custozza csata után dezertált. De ezt nem gondolta nagydobra verni. Hazudott az édesapjának, azt írta, hogy a Festetics családnál zongora oktató. Mire odajutott, hogy megmondja az igazat, édesapja már meghalt.

Apa és Feri magyar hazafi volt. Most rajta a sor, hogy tegyen valamit a hazájáért. Még élt benne a székely örökség, a közösség az első.

Hazaküldte Párizsból a családját Bécsbe, ott laktak a felesége rokonai. Felszámolta a párizsi érdekeltségeit, elbúcsúzott a mesés párizsi gazdagságtól, és hazajött szülővárosába, Budapestre. Vett egy kis házat Pusztaferihegyen, (ma talán Pestszentlőrinc), majd a családnak megvette a Csolnak utca 1 alatti házat. A csolnakot ma csónaknak mondjuk, de nem a név a lényeg. Ezt az ingatlant a mi generációnk Hatvany-Lónyay villának ismeri, és igen szépen felújították pár éve. Régen is sok szobája volt. Kellett, mert a család jelentős létszámot takart. A feleség, a két kislánya, anyósa, akit a magyar sajtó csak birodalmi grófnőként említett, a gyermekek angol nevelőnője, és a grófnő feleség számtalan alkalmazottja és szobalánya. 

Emberünk átvette az öccsével a közös cég irányítását, ami pénzügyileg nem volt nehéz. Ugyanis Ő biztosította a kölcsönt a cég létrehozásához. A Monarchiában senki sem akart befektetni egy műszaki újdonság, egy semmirevaló amerikai találmány terjesztésébe, nem értették mire jó, mire való. De Feri megcsinálta. Telepítette a telefonközpontot és bekötötte az első ügyfelek készülékeit. London, Párizs, Berlin, Zürich után Európában ötödikként. Megelőzve Bécset, ezzel is táplálva a nemzeti büszkeséget. Most pedig temetni kell Ferit. A főhadnagy úr 8 nap híján 36 évet élt. Az utókor úgy értékelte, a pozsonyi tiszti iskolát végzett katona világvárosi rangot adott Budapestnek.

Ferenc is a Fiumei úti sírkertben nyugszik, gyönyörű felesége – Kürthy Irma – családjának sírboltjában.

A budapesti telefonközponton kívül Európában csak Svájcban működött magántőkéből létesült berendezés, mindenütt máshol már átvette az állam.

Hát ezt a fenntarthatatlan magyar céget vette át, próbálkozott mindennel, hogy szabaduljon tőle, végül már csak egy igazgatósági tag volt a cégvezetésben, de csak az 1893.03.16-án bekövetkezett halála vetett véget a kapcsolatnak. Más üzleti tevékenységet is végzett, végül megalkotta a világ első telekommunikációs rendszerét, a telefonhírmondót. Igen, Puskás Tivadarról van szó.

A majdnem tíz éves hazai munkásságának van levéltári és média emléke. A levéltári anyag ékes német nyelven és zömében kézírással készült. Tehát nem annyira olvasmányos, hogy ott tolongjanak az újságírók az olvasóteremben. A média anyag 99%-a az elhalálozás után keletkezett. 1954-ben az egyik rokontól a Postamúzeum megvásárolta Tivadar hagyatékát, már megkezdték a katalogizálást. A roppant kreatív magyar újságírók ebből az információ hiányból megalkották Tivadar teljes életrajzát.

Ez nyilván a tényeket sorolja fel, lézeres pontossággal. Vagy mégsem? Ismerkedjünk meg a legendákkal. Ehhez nem kell mást tennünk, mint ránézni a Wikipediára:Puskás Tivadar (mérnök) – Wikipédia

A mérnök szó ne tévesszen meg bennünket, ugyanis Puskás Tivadar néven találunk egy kiváló főorvost és egy remek színészt is. Már a bevezetésben van egy kis bizonytalanság a telefonközpont feltalálása kapcsán, de mi szívósan áttanulmányozzuk a szócikket, hogy megismerjük a legendákat.

Szóval Tivadar nagyapja székely földbirtokos volt, afféle mulatós kedvű, de később kiderül inkább Felsőbánya főügyésze, főbírája lehetett. Tivadar apja hajózási vállalkozó, akinek a kezén elúszott a maradék vagyon. Tivadar katonás fegyelemben nevelkedett, majd a bécsi Theresianumba került. Tanulmányai idején meghalt édesapja, és a tőle örökölt – egyszer már elúszott – kevés pénzen Angliába utazott, hogy ott folytassa tanulmányait. Fél fejéről leborotválta a hajat a nyelvtanulás elősegítésére. Erdélyben egy vasútépítő társaság főmérnöke lett. Az 1873-as bécsi világkiállításra menetjegyirodát nyitott, de a kalandvágya Amerikába vezérelte. 1875-ben Coloradoban földet vásárolt és arany után kutatott. Párizsban Edison találmányait terjesztette, de nem volt a mérnöke. Nem találta fel a telefonközpontot, mert annak elvét már Dumont 1850-ben szabadalmaztatta.

A pénz bár bőséggel folyt hozzá, nem tudott bánni vele, anyagilag folyton nehéz helyzetbe került valamilyen balsikerű banki ügylet következtében.

A munkássága fejezet kicsit eltér a fentiektől. Nézzük: Mérnöki tanulmányait Bécsben kezdte meg, majd a Műegyetemen tanult. Családja elszegényedése miatt tanulmányait nem tudta befejezni, ezért 1866-ban Londonba ment, majd Bécsben vállalt állást. 1873-tól az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét, majd visszatért Európába, ahol távíróközpont tervei foglalkoztatták. Itt vette hírét a telefon feltalálásának. Visszautazott New Yorkba, ahol meggyőzte Thomas Alva Edisont, hogy egy a távíróközpontokhoz hasonló központ segítségével tetszőleges számú személy egyidejűleg használhatja a telefont. Edison munkatársa, majd 1877 és 1886 között Edison európai képviselője volt.

Puskás Tivadar elvei szerint valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban. 1879-ben hazatért, és öccsével, Puskás Ferenccel 1881-ben megkezdte a Monarchia területén a telefonközpontok felépítését. Öccse 1884-ben bekövetkezett halála után átvette a pesti telefonhálózat vezetését. 1886-ban Baross Gábor miniszter államosította a telefonhálózatot, és azt Puskásnak adta bérbe. 1890-ben szabadalmazott irányított robbantási módszere a mai milliszekundumos robbantási eljárás előfutára. Puskás Tivadar 1892-ben szabadalmaztatta legjelentősebb találmányát, a telefonhírmondót, amely a mai rádió elődjének számít.

Az utolsó két mondat kivételével egy szó sem igaz az egészből. Ez az információs blokk – esetleg némi változtatással – másutt is olvasható, hivatalok, iskolák honlapján, csak keressék a neten. A következő számban megnézzük a tényeket. Istenem, de jókat fogunk nevetni.