Menjünk atomcirkuszba

TH: -Mivel senki sem szeretne egy atomszemét-lerakót a kertje mögé,
még 2125-ben is utaztatják a radioaktív hulladékot. Megkérdeztem az
időutazó Felix barátomat, aki 2125. évből válaszolt nevetve: -Te a
homöopátiában és a placebo-hatásban is hiszel? Nem lesz végső
atomtemető! -Miért nem? -Mert senki sem akarja az örökös felelősséget
magára vállalni.

A drezdai Carola-híd 53 év után leszakadt. Melyik statikus garantálná,
hogy egy sótömzs egy millió évig kitart?

- De hát már olyan soká keresik a helyét az atomtemetőnek!

- Igen, 2074 a határidő. Attól még a német vonatösszahangolás is előbb jön!

Az Ahaus és Gorleben átmeneti tárolók engedélye 2034-ben lejár. 2000
Castor tartály vár biztonságos elhelyezésre. Ám senki sem szeretné
fölvállalni. Így Berlin eldöntötte, minden land köteles 10 évig a
tartályokat magánál tartani.

- Tehát a szemét utazik, mint egy vándorcirkusz!

- Pontosan. Még pedig rendkívüli ráfordítással és költséggel. Ez
azonban semmi az egy millió évre tervezett végső depóniához képest.
Csak a portás 20 mrd €-ba kerülne!

Először Bajorországot szemelték ki. A bajor miniszterelnök 10 éve
tiltakozik a szent bajor vidék meggyalázása ellen. A 27 000 m3
hulladék Baden-Württemberg-be való szállítása nagy látványosság lett.
A svábok meg akarták mutatni, mennyire felelősebbek és innovatívabbak
szomszédaiknál. Kiállításokat szerveztek a radioaktív veszélyről és a
megújulókról. A tartályok hulladékhőjét a termek fűtésére használták.
(Fűthettek volna gyémánttal is, az is szén! RS). Miután 10 évre rá az
atomcirkusz tovább ment a Saar-vidékre, a nép szinte sajnálta, hogy
vége lett az „atomiádának”.