Z generáció

Ezt a boomer-mesét kellett ismételten meghallgatnunk. Most szerencsére
a Nürnberger Institut für Arbeitsmarkt- und Berufsforschung (IAB) mindezt cáfolta.

A Z gen igenis gürcöl, hogy megéljen. Az egyetemisták 90%-a a stúdium mellett
dolgozik. Anyagi biztonságuk nem szorgalmuktól vagy jó szándékuktól
függ, hanem, hogy milyen családba születtek. Négyből három 20-24-éves
rész- vagy teljes munkaidőben dolgozik, 6%-kal többen, mint 2015-ben.
A nem-egyetemisták 86%-a keresett magának munkahelyet. Enzo Weber,
IAB: „A fiatalok szorgalmasak, mint soha eddig.” Nem önkéntes
munkamorál hajtja őket, hanem a szükség. Kell a pénz a továbbképzésre.
Az esélyegyenlőség álma már rég szétoszlott az NSzK-ban – ha volt is
egyáltalán valaha. 2023-ban az egyetemisták közül minden harmadik a
szegénység határára sodródott – többen, mint az összlakosságban. A
Bafög (állami ösztöndíj) nem fedezi az emelkedő lakbéreket,
ingatlanárakat, megélhetési költségeket. (Jómagam is kaptam Bafög-öt,
1972-ben. Nagylelkű gesztus volt, különösen egy bevándorló felé! RS).
Ám a Bafög eléggé bürokratikus és nem alkalmazkodik a kérvényezők
igényeihez. Így nem marad más, mint munkát vállalni, más jövedelemről
gondoskodni. Sokan föladják a stúdiumot pénzhiány miatt, 2022/23-ban
7% (200 000, lásd „Fachkraft 2030”). A végén ez tehát nem generáció-,
hanem osztálykérdés. A fiatalok gyakran még a családjuktól vagy az
államtól függnek anyagilag – nincs esélyegyenlőség. Egy részük
szerencsésen támogatott, sokan azonban keményen küszködnek.
Munkakészségüket nem kellene kétségbe vonni. A Z gen és a
babyboomer-ek közösen kereshetnének megoldást, ahelyett, hogy egymást
szapulják.