Tudta-e?
Egy átlagos villám 5-10 centiméter széles, és 3 kilométer hosszú!

209-210. szám - 2022. február-március

Lélegezni és élni...

Az emúlt hónapokban, a világjárvány megjelenése óta egyre gyakrabban hallunk az intenzív terápiáról és a gyakran félelemet keltő eszközről - a lélegeztetőgépről. A médiában elhangzott információk helyes értelmezése érdekében pedig fontos tudni, hogy ez a gép hogyan működik, melyik esetekben indokolt az alkalmazása, milyen veszélyekkel jár a használata.
Dr. Mihalek Nóra

4

A lélegeztetőgép az intenzív terápiás osztályok egyik legszükségesebb műszere, ugyanis ez a gép segítségével lehetséges a páciens sérült légzőfunkcióját javítani, illetve teljes mértékben helyettesíteni a spontán lélegzést - így életben tartva a beteget.

Amennyiben bármilyen okból kifolyólag zavar lép fel a légzés folyamatában, számos súlyos következményre számíthatunk, ugyanis ilyenkor megszűnik a szervezet oxigénellátása. Ennek következtében rohamosan csökkenni kezd a vérben az oxigén parciális nyomása és nő a vérben keringő szén-dioxid mennyisége, így a sejtek nem tudnak elegendő oxigénhez jutni. Az oxigénhiány következményeképpen a szervek jelentős károsodást szenvednek, majd teljesen megszűnnek a létfontosságú feladatukat végezni. Így tehát érthető, hogy az intenzív terápia egyik legfontosabb célja a megfelelő lélegzés biztosítása, ugyanis a tüdő elégtelen működésének a következtében az összes többi szerv is károsorást szenved és végső esetben halálos kimenetelhez vezet.

Napjainkban leggyakrabban a COVID-19 fertőzés okozta légzési elégtelenség kényszeríti a betegeket lélegeztetőgépre. A vírus okozta tüdőgyulladás súlyos esetben tönkreteszi a membránt, amely a tüdőalveólákat és a vérereket elválasztja egymástól, így gátolva a megfelelő gázcsere megtörténését, másrészt pedig a gyulladás következtében felgyülemlett anyagok elzárják a hőrgőket és apró légutakat, így a levegő áramlása fizikailag is akadályozottá válik. Tüdőgyulladás esetében az oxigén pótlása lehetséges az orrüregbe juttatott katéteres oxigénbevitellel, így növelve a tüdőben az oxigénkoncentrációt, majd pedig a sejtekbe jutó oxigén mennyiségét. Amennyiben az orrüregbe helyezett katéteres eljárás nem bizonyul elegendőnek, az oxigénbevitel arcmaszkon keresztül is történhet. Abban az esetben, hogyha a beteg tünetei tövábbra sem enyhülnek, vagyis jelen van a légszomj, a beteg láthatóan kapkodja a levegőt és az oxigén-szaturáció is folyamatosan alacsony, elkerülhetetlen a lélegeztetőgép alkalmazása.

A páciens lélegeztetőre kapcsolását megelőzően rendkívül fontos a légút megfelelő biztosítása, vagyis az intubálás, amely során egy tubust (vékony cső, amelyen keresztül történik a lélegeztetés) a beteg légcsövébe szükséges vezetni. Az intubáció COVID-19 fertőzött betegeknél különösen veszélyes művelet, ugyanis ez idő alatt a beteg már nem lélegzik, viszont a gép még nem vette át a lélegeztetést, így a szervezet potenciálisan oxigénhiányban szenved. Az intubálást a lehető leggyorsabban kell elvégezni és minden esetben több szakorvos jelenlétében, akik szükség esetén megfelelő módon tudnak beavatkozni.

Fontos megemlíteni, hogy a tubus behelyezése nem történhet a beteg elaltatása és izomlazítás nélkül. A lélegeztetőgépre kapcsolt páciens különböző gyógyszerek alkalmazásával állandó szedáció alatt van, így nem érzi a mesterséges lélegeztetés okozta fájdalmat. Mivel a gépi lélegeztetés nehezen összeegyeztethető a normál, spontán lélegzéssel, minden esetben szükséges a beteg szedálása.

A lélegeztetőgépet minden esetben individuálisan kell alkalmazni. A modern technológiának köszönhetően számos lélegeztetési módot és paramétert lehet beállítani a lélegeztetőn, mint például az egy belégzés alkalmával befújt levegő mennyiségét, a percenkénti belégzések számát, a tüdőben elért nyomást, stb. Alapvetően a leggyakrabban alkalmazott lélegeztetési módokat két csoportba soroljuk: az egyikben a fő paraméter a gép által a tüdőbe fújt levegő mennyisége, a másik csoportban pedig a tüdőben elért nyomás a levegő befújása után. Azonban, a beteg állapotától függően más módok is alkalmazhatók, amelyeknél a beteg nem teljesen passzív, hanem a lélegeztetőgép a páciens által elkezdett belélegzést folytatja, javítja. A lélegeztetőre kapcsolt beteg természetesen állandó megfigyelés alatt áll, a vitális paraméterei a betegágy fölé helyezett monitoron állandóan követhetők, és a különböző vizsgálatok során kapott adatok függvényében a lélegeztetés módja változtatható.

A lélegeztetőgép megfelelő használata - a betegnek legmegfelelőbb paraméterek beállítása hosszú évek tapasztalatát igényli. A páciens klinikai állapotának a felmérése és a gépről történő lekapcsolás pillanatának a meghatározása szintén nagy szakértelmet követel. Az pedig, hogy egy beteg mennyi ideig marad a lélegeztetőre kapcsolva nem előrelátható – minden páciens teljesen individuális, különböző általános egészségügyi állapottal és testi-lelki tartalékokkal...

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor