A pajzsmirigy több hormont termel, amelyek közül a tiroxin és a trijód-tironin a metabolikus folyamatok serkentéséért felelős, míg a kalcitonin a kálciumdisztribuciót szabályozza. A pajzsmirigyhormonok szintézisét az agyalapi mirigyben keletkező pajzsmirigy serkentő hormon serkenti, arra pedig a hipotalamuszban termelődő tireotropin felszabadító hormon hat.
A pajzsmirigy működésében többféle funkcionális zavar léphet fel. Ezek közé tartozik az alulműködés (hipotireózis), a túlműködés (hipertireózis), a gyulladás (tireoiditisz), a kóros megnagyobbodás (golyva) és a tumorok.
A pajzsmirigy-túlműködés az említett hormonok túltermelésével jár. Ennek lehetséges okai a pajzsmirigyen megjelenő adenóma vagy golyva, illetve gyulladásos megbetegedések. Legfőbb tünetei közé sorolhatók az étvágynövekedés ellenére bekövetkező fogyás, álmatlanság, melegérzékenység, izzadás, szapora szívritmus, remegés, szorongás, idegesség, hajhullás. A tünetek ideiglenes enyhítése céljából gyógyszeres kezelés javasolt, azonban hosszútávú megoldást a sebészeti beavatkozás jelent. Ilyenkor számításba kell venni az esetlegesen felmerülő komplikációkat is és ennek tudatában dönteni az operáció szükségességéről.
A pajzsmirigy-alulműködés az elégtelen hormontermelést jelenti. Egyik leggyakoribb kiváltó oka a jódhiány, amit a Hashimoto tireoiditisz követ. Leggyakoribb tünetei közé a súlynövekedés, fáradékonyság, székrekedés, fokozott hidegérzékenység, lassú szívritmus és a hajhullás sorolhatók. A pajzsmirigy alulműködés helyettesítő hormonterápiával történő kezelése eredményesnek bizonyult és a legtöbb esetben a klinikai kép javulásához vezet a terápia megkezdését követő néhány héten belül.
A golyva (sztruma) a pajzsmirigy kóros megnagyobbodását jelenti. A rendellenesség kialakulásának a hátterében a jódhiány, autoimmun betegségek, fertőzés vagy gyulladás állhatnak. Előrehaladott sztruma esetén a pajzsmirigy többszörösen is meghaladhatja eredeti méretét és gyakran hiper- vagy hipotireózishoz társulhat. Bizonyos esetekben a pajzsmirigy megnagyobbodása mellett semilyen más tünetekkel nem jár, míg más betegeknél légzési és nyelési nehézségeket okoz. Amennyiben indokolt, műtéti kezelésre kerülhet sor.
A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései közül az egyik leggyakoribb a Hashimoto-tireoiditisz. Ez egy autoimmun betegség, amely során a szervezet antitesteket termel a saját sejtjei ellen, ezzel fokozatosan roncsolva a pajzsmirigy szerkezetét és működését. A betegek gyakran csak akkor veszik észre a rendellenesség meglétét, amikor a pajzsmirigy már nem képes elegendő hormont termelni és fellépnek a hipotireotikus tünetek.
A pajzsmirigyben kialakuló tumorok többsége jóindulatú elváltozás, azaz adenóma. Ez az elváltozás a nyakon tapintható fájdalommentes csomóként ismerhető fel, amely gyakran hipertireózissal jár. A rosszindulatú daganatok közül a leggyakoribb a papilláris karcinóma, amelyet a folikuláris és medulláris karcinómák követnek. A feltételezett diagnózis szövettani vizsgálattal igazolható és a legtöbb esetben az elváltozás (vagy a teljes pajzsmirigy) sebészeti eltávolítására kerül sor.
A pajzsmirigy funkcionális rendellenességeinek az előfordulása az utóbbi évtizedben rohamos növekedésnek indult és a modern életmód velejárójának tekinthető. Kiemelkedően fontos a nem túl specifikus tünetek megjelenésekor a pajzsmirigy rendellenességeire is gondolni és így rövid időn belül bevezetni a megfelelő terápiás eljárást.
.jpg)
