A gyógyító sámánok

A sámánizmus, mint gyűjtőfogalom a sámáni gyakorlatok számos, különböző formáját, módszereit, technikáit foglalja magába. A világ valamennyi lakott földrészén gyakorolták és gyakorolják ma is Ázsiától Dél-Amerikáig. A különböző etnikai csoportok elképzeléseitől függően a sámán lehet: gyógyító ember; a szellemvilágba utazó révülő; gyógynövényszakértő; különböző praktikákat végző személy; egy csoport „pszichológusa”, tanácsadója; a múltbéli ismeretek őrzője stb.

Kontinensről-kontinensre ugorva, vagyis a különböző kultúráktól függően ezt a kifejezést más-más „gyógyító”, segítő megnyilvánulásokra használják. A sámánizmus a legősibb gyógyító módszer, de a mai tudományos világban nem igazán ismerik el, csupán a gyógyászat peremterületein tűrik meg egyes régiókban a sámánok tapasztalati tudását. Az utóbbi időben a pszichológia berkein belül kezdik alkalmazni kisebb mértékben e tapasztalati ismereteket.

A sámán a gyógyító tevékenységek különböző formáit nem csak a betegen végzi, hanem önmagán is, és így, mint közvetítő személyen keresztül segít másokon. A sámánizmus egy világszemlélet (filozófia) és életforma. Lényege erőt meríteni a természetből, és felismerni a környezet gyógyító, segítő, támogató energiáit. A sámán és a hozzá forduló személyek tapasztalatai valódiak. E különféle módszerek alkalmazásának célja az emberi elme (lélek), a szív és a test, valamint a természet, a szellemvilág közötti összhang megteremtése. A sámánizmust a természet tisztelete, mint a legfőbb létformához való hozzáállás jellemzi. A sámán a „középen járás”, vagyis a testi és lelki kiegyensúlyozottság tudományára tanít. A középen járás azt jelenti, hogy az egyén, de a közösség is igyekszik elfogadni és egyensúlyban tartani azt, hogy a kettőség (jó és rosz) világában nem létezik semmi az ellenpólusa nélkül. A sámáni világszemléletben egyetlen alapszabály létezik: a létezésben minden (előlény és élettelen tárgy is) él és minden egy, továbbá minden mindennel kommunikál, egymással összefüggésben létezik.

A sámánizmus a természetközeli életmódot élő vadászó-gyűjtögető népek rituális gyakorlatából ered, ezáltal a legősibb spirituális élményt adó szemlélet és a gyógyítás legrégebbi formája. A sámánokról úgy tartják, hogy értelmezni, „olvasni” tudják a természet jeleit, közvetítenek a látható világ és láthatatlan valóság között. Ezekben a kultúrákban – amelyek magukat a természet részének tekintik – a betegségek, a zsákmány hiánya, a termés kiesése, a rossz időjárás stb. a szellemek szabályainak (természeti törvényeknek) megszegésében gyökerezik. A sámán egyensúlyt teremt ezekkel a szellemekkel (szellemvilágokkal), és ezzel helyreállítja a harmóniát. A sámánok (gyógyítók, bölcs öregek, spirituális vezetők) a "túlvilággal" kommunikálnak, onnan kapják a szükséges tudást, és ezt a tudást hozzák át az "evilágba". A nagy világvallások, főleg a keresztény és az iszlám térítés az "igazi vallás és tudomány" terjesztésével háttérbe szorította vagy megsemmisítette a sámánizmust, így ebből a dogmatikus vallási gondolkodásból fejlődött ki a máig tartó szemlélet, amelyik megveti a sámánizmust, mint a primitívek babonás praktikáit, amit ma már tudományos kutatások segítségével igyekeznek igazolni és méltó helyet adni ennek az évezredes gyakorlatnak.

A sámánizmust kutató etnológusok, orvosok, valláskutatók (pl. Mircea Eliade, Herman Lommel) között vannak olyanok, akik nem osztoznak a fenti véleménnyel. Szerintük a sámán a révülés (a transz) szakembere, akinek a lelke elhagyja a testét, hogy az égbe vagy az alvilágba szálljon. Ők a sámán kifejezést csak azokra a gyógyító emberekre vonatkoztatják, akik képesek megváltozott tudatállapotokat előidézni, és ezeket kifejezetten diagnosztikai és terápiás célokra felhasználni. Ők a sámánista terápiát a modern pszichoterápiához hasonlítják. Szerintük a sámánizmus nemcsak a világszerte legelterjedtebb, hanem a legrégebbi pszichoterápiás forma is. A sámánra úgy tekinteni, mint egy hiszékeny, babonás emberre, aki nem tudja megkülönböztetni a valóságot a fantáziától, a modern európai arrogancia következménye. A sámán nem olyan személy, aki belső hangokra (démonokra) hallgat, hanem éppen az a személy a közösségében, aki tudja, hogyan kell kezelni a szellemi világ információit, aki rendszerezi őket, és értelmes ismereteket nyer a látszólag értelmetlen képi üzenetekből. A tér és idő által elválasztott események egyszerre történnek és minden mindennel egységet alkot. Ebben a világban képes tájékozódni a sámán. A sámán felkeresi az egyén vagy a közösség állatszellemét, vagy a személyes védő/őrzőszellemét (mint pl. a kereszténységben a védőangyal). Ha megtalálta ezeket a segítő szellemeket, ezeknek a társaságában utazik a láthatatlan, felsőbb vagy alsó világba (az emberi tudat világába), hogy meglelje a betegség okát, továbbá a megfelelő gyógymódot.

A sámánok a révület, transz állapotában szereznek információkat arról, hogyan gyógyítsák meg a betegeket, hogyan találják meg az elveszett tárgyakat vagy fedezzék fel a közösség számára fontos gyógynövényeket, a betegség, éhínség eltűnését szolgáló élelemforrásokat. A sámánok az elhunytak szellemeivel is kapcsolatban lépehetnek. A sámán a szertartásai során dobokat, hallucinogén szereket használ. Van ahol tánccal, énekkel érik el a révülést. Más kultúrákban különleges koncentrációs gyakorlatokat használ, vagy a külső ingerektől való elvonulást, másutt böjtöl, hogy olyan tudatállapotba kerüljön, amelyik során a szellemvilágba léphet.

Az "alvilágba”, a gonosz szellemek világába vezető utazás azzal kezdődik, hogy egy bejáratot keres, egy lyukat a földben, egy hasadékot a hegyben vagy egy repedést a sziklán. A sámán arra koncentrál, hogy bejusson e nyílásba. Ha ez a mentális kihívás sikerrel jár, akkor egy földalatti tájat lát, amelyben különös állatok és növények, különös épületek láthatók, ami egészen más, mint a "középső” emberi, mindennapi világ. A "felső” világba való utazás a tűz általi fűst segítségével történik. Így utazik a jó szellemek világában. Míg az gonosz szellemekkel harcot vív, addig a jó szellemek világából tanácsokkal tér viszza.

A 19. századi etnológusok a sámáni transzot még lelki betegségként értékelték, és csak a 20. században értették meg a szakemberek a szellemi világba való utazás valódi lényegét. A jelenkor ezoterikusai elutasítják a tudományos magyarázatok keresését, és a révülést természetfeletti élménynek tekintik csupán. A hippi mozgalom egyfajta szórakozásnak tartotta a sámáni transzot. Ma tudományosan vizsgálják a sámáni praktikák és gyógynövények hatását, és ezeket, ahogy már írtam kutatásokkal igazolják is.

A természeti népek kultúrájában a sámánok a gyógynövények használatával kapcsolatban az évszázadokon át hagyományozott tapasztalati tudásra támaszkodnak. A szellemi világban való utazásnak is sok évszázados hagyománya van, amit az ilyen közösségekben élő emberek fel is tudnak dolgozni, nekik ez a fajta „gyógyítás” nem okoz lelki sokkot, megrázkódtatást. Számukra ez nem megbotránkoztató. A sámánok azonban gyakorlatias orvosi beavatkozásokat is végeznek, kificamodott testrészeket tesznek helyre, törött csontokat rögzítenek, sebeket tisztítanak és kötöznek, valamint apróbb sebészeti beavatkozásokat is végeznek.

A sámáni tapasztalatok ma nagyon jól megmagyarázhatók tudományosan és orvosi szempontból nézve is. A sámánutazás világosan strukturált rendszer. A szimbolikus élményeket, az „álmokat”, „fantáziaképeket” az adott társadalomban élők pontosan értik, értelmezik, és ennek köszönhetően indul meg a szervezetük öngyógyító állapota. A szervezet ilyenkor endorfinokat termel, amelyek eufóriát és megváltozott tudatállapotot váltanak ki. A sámáni gyógyulások tudományosan úgy magyarázhatók, hogy a gondolatok befolyásolják a testet, és a páciens a gondolatai megváltoztatásával gyógyítja magát, például úgy, hogy elhiszi, hogy egy ártó szellem eltűnik a testéből. Ezt nevezik a modern orvostudományban pszichoszomatikus hatásnak.

A sámáni világ szintjei: a felső, középső és alsó világok kozmosza meglehetősen pontosan megfelel a freudi felosztásnak: az Ösztön-én, az Én és Felettes-én szintjeinek, továbbá az agyunk három gondolati rendszerének is: a lassú, összegző, a mindennapi, automatizált és a gyors, ösztönös gondolkodásnak. A sámán a tudattalan, a tudatalatti, a tudatos és a tudat feletti világokban utazik. Ő pontosan tudja, hogy melyik szinten mozog. Ő az ismeretszerzés és gyógyítás eszközeiként az intuíciót, a képzeletet és az inspirációt használja.

A sámánizmus még ma is létezik a világ több, egymástól távol eső pontján. Körülbelül 110 millió ember életében játszik döntő szerepet. Főképp a szibériai kis népeknél van jelen: az uráli, altáji, burját és szamojéd népeknél, ám Délkelet-Ázsia, Kína, Tibet, Japán eldugott vidékein, Észak és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában is megtalálható. A ma divatos újsámánizmus azonban sokszor csak a réginek valamiféle utánzata, egyfajta ezoterikus egyvelege a különféle sámáni kultúrákban használatos módszereknek.