- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ... hogy csillagászok számításai szerint Tejútrendszerünkben évente három csillagrobbanás következik be?
216. szám - 2022. szeptember
A gyógyítás története - 9. részA kolostorok füvészkertjei és ispotályaiA középkori gyógyítás történetéről szóló előző részben már írtam arról, hogy gyógyítással ekkoriban nem csak orvosok és szerzetesek foglalkoztak, hanem borbélyok, hóhérok, fürdőmesterek, bábasszonyok, csontkovácsok, vándorgyógyszerészek és mások. Megvolt, hogy melyik betegséggel, bajjal kihez, vagy hová kell fordulni.
|
8
|
Akik mélyen vallásosak voltak, azok a legközelebbi kolostorba mentek el, vitették oda magukat. A középkori ember hitt a természetfeletti gyógyulások erejében: az ereklyék tisztelete, a közös imák, a szentek sírjai csodás gyógyulásokhoz vezethettek. A legendákban sok ilyen szent fordulattal, váratlan történettel találkozhatunk. A hit a pszichére, a lélekre hatva fejtette ki hatását, és indította el a hívőkben a test öngyógyító folyamatát. A középkori szentek életrajzaiban gyakran szerepel az, hogy a sírjaiknál bénák gyógyultak meg, a vakok újra látni kezdtek és a meddő nők gyermeket fogantak. A legtöbben mégis a kolostorok ispotályaiban, kórházaiban igyekeztek enyhülésre, gyógyulásra, vigasztalásra és kellő ápolásra találni. Az ispotályok falain belül folyt a klasszikus középkori gyógyítás: érvágás, beöntések, hideg vagy meleg borogatások, gyógyteázás, továbbá gyógyfüves fürdők, tinktúrák, kenőcsök alkalmazása, sebtisztítás, kisebb kinövések kivágása, gennyes dudorok kifakasztása. Nagy hatásfokkal alkalmazták a különféle gyógy-likőröket és borokat, amelyek a mai napig használatban maradtak. A szerzetesek rendházai olykor gyógyforrások mellé épültek. Ezeken a helyeken e források vizét is felhasználták gyógyítás céljaira. Jelentősebb sebészeti beavatkozásokra azonban nem került sor, mert az egyházi rendelkezések ezt a középkor későbbi évszázadaiban tiltották, ugyanis az operációk kimenetele teljesen kiszámíthatatlan volt. A rossz híresztelések elkerülése érdekében a „szerzetes-orvosok” komolyabb műtéteket nem vállaltak. A bencések voltak Magyarországon az elsők, akik intézményesített gyógyászattal foglalkoztak. Rajtuk kívül más rendek is végeztek betegápolást: az ispotályosok (johanniták, ciszterciek, premontreiek, ágoston-rendiek, pálosok, lazaristák stb.), az antoniták, az apácák közül a klarisszák rendje. „Az ispotály a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fenntartott intézmény. Az elnevezés a német Spital átvételével került a magyar nyelvbe, ami kórház, aggok menhelye jelentésű”. - Wikipédia A gyógynövények hatóanyagaival való gyógyítás volt a leggyakoribb módszer, amit alkalmaztak a korábban említett gyógyböjt mellett. Mivel a kolostorokban élő szerzetesek világi munkákkal is foglalkoztak, így természetes, hogy a monostorok területén különböző kertek léteztek: pl. gyümölcsös, virágkert, veteményes és füvészkert. Ez utóbbi a spital vagyis kórház közelében helyezkedett el és itt különféle gyógynövényeket gondoztak. Emellett az erre szakosodott szerzetesek a közeli erdőket, mezőket is bejárták, ahol vadon termő gyógynövényeket gyűjtöttek. A kolostorkertek fenntartásának ismeretei az ókori kertkultúrában, valamint a kelta, germán, szláv és magyar törzsek népi gyógyászati ismereteiben gyökereztek. Ezeknek a kerteknek nem csak gyakorlati szerepük volt, mint az élelem termesztés, gyógynövénykivonatok előállítása, bor és sör készítése, hanem a kert a keresztény világban a Paradicsomot is jelképezte, vagyis szakrális jelleggel bírt. A kertek négyes felosztása a négy evangélista: Lukács, János, Máté, Márk előtti tisztelgésnek számított. A kolostorkertek az évszázadok alatt folyamatosan változtak. Ez megnehezíti a már nem létező középkori kertek pontos történelmi visszaállítását. A fennmaradt dokumentumok, ábrák, leírások, tervrajzok azonban betekintést nyújthatnak abba, hogyan nézhettek ki a múltbeli kolostorkertek. Jellemző volt a magas ágyasok alkalmazása. A szerzetesek olyan növények termesztése céljából készítették őket, mint amilyenek a fűszernövények – amelyek ételek ízesítésére, likőrök, likőrborok készítésére voltak alkalmasak – továbbá gyógynövények termesztésére. Az ágyásokat téglalap formájúra alakították ki, hogy fajtánként lehessen beültetni őket, anélkül, hogy az ágyasra kellene lépni. Ekkoriban még csak európai gyógynövények voltak a kertekben. A más kontinensekről származó egzotikus fűszerek és gyógynövények még ismeretlenek. A leggyakrabban termesztett gyógynövények a következők: petrezselyem, citromfű, rukkola, medvehagyma, kakukkfű, zsálya, cickafark, ruta, édeskömény, izsóp, kerti szegfű, tüdőfű, angyalgyökér. A mostanság divatos, elterjedt fűszerek mellett számos régi, őshonos gyógynövény ma is használatban maradt. A kolostorok kerengőjében olyan növényeket termesztettek, amelyeket a szelektől és a nagy forróságtól védtek. Ezek a kertek nem csak arra szolgáltak, hogy dolgozzanak bennük, hanem a kertek az elmélkedés színhelyei is voltak. A szerzetesek és a kolostor épülőfélben lévő betegei itt találtak nyugalomra, menedékre. A kert csendjében, a gyógynövények kellemes illatainak légkörében végezhették az imákat. A szerzetesek gyógynövényekből álló gyógyszertárat tartottak, ahol a környékbeliek is vásárolhattak kenőcsöket, tinktúrákat, szárított növényeket, porokat. Voltak itt más gyógyszerek is: különböző amulettek, szentképek, kristályok stb. A szerzetesek közötti növény- és magcsere révén élénk csereforgalom alakult ki. Az összegyűjtött botanikai ismereteket folyton bővítették és továbbadták. A 16. században egyre több gyógynövénykönyv született, amelyekben a megszerzett ismereteket rögzítették. Ebben az időben fejlődtek ki a városi botanikus kertek is, amelyek ösztönözték az egyetemi hallgatók kutatásait, de a kolostorkertek hagyományai sokáig befolyásolták még a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek tudományos leírását. A városokban kialakuló késő középkori, világi gyógyszertárak a kolostorok gyógyászati ismereteinek tapasztalataiból fejlődtek ki. Ám nem csak itt volt érezhető a kolostori tapasztalat. Számos gyógy- és fűszernövény került át a paraszti és városi házi kertekbe, pl.: az édeskömény, kapor, zsálya és váltak az étkezések, a népi gyógyítás legközkedveltebb termékeivé. A gyógynövények felhasználásának legkedveltebb módja az alkoholos gyógynövénykivonatok számtalan változata volt. A titkos receptek kolostorról kolostorra más-más íz-világgal és hatással szolgáltak. Ma, ezek az emésztést serkentő italok továbbra is kedvelt, ismert termékek, mint az ürmös, a svéd keserűfű, az unikum, az abszint stb. Láthatjuk a középkori kolostorkertek által kialakult hagyományok mind a mai napig hatnak különféle formában. |
Kapcsolódó cikkek
- Pápalátogatások Magyarországon
- A felvilágosodás kori orvostudomány
- A barokk kori orvoslás fejlődése
- Az érelmeszesedésről
- Gyógyszerallergia
- Vashiányos vérszegénység
- A kora újkor orvostudományi szemléletváltása
- CT-diagnosztika
- Gyógyászati szemléletváltás a kora újkor kezdetén
- A gyógyító sámánok
- Az ultrahang klinikai alkalmazása
- A vénás elégtelenségről
- A hagyományos kínai gyógyászat
- Az onkológiai páciensek aneszteziológiai vonatkozásai
- Az indiai gyógyászat
- Vezetés kánikulában
- Az artériás hipertónia kezelése az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén
- A nagy vitamin átverés
- A cukorbetegségről
- Égési sérülések
- Állatok a tudományban
- A Down-szindrómáról
- A pajzsmirigy működési rendellenességeiről
- Regionális anesztézia
- Táplálkozási szokások és rendellenességek
- A tüdőgyulladásról
- A középkori arab gyógyászat
- Mentsük meg az antibiotikumokat, hogy azok megmenthessenek minket!
- Az érvágás hagyománya a középkorban
- Ajakduzzasztás
- Beteggyár – Monetáris az egészségügy
- A vérszegénységről
- A kolostori gyógyítás fegyelem, étkezés és böjt segítségével
- Az alvási rendellenességekről
- A korai felismerés életet ment
- A középkori gyógyítás különböző módszerei
- Alvás kicsit másként
- Az “időutazók” betegségéről
- Rovarcsípés – kullancsok
- Lélegezni és élni...
- Amikor kimerülnek a tartalékok...
- A D-vitamin jelentősége és meghatározása
- Társadalmi vállalkozások egészségügyi szemszögből
- A derékfájdalom és a műtét nélküli gerinc dekompresszió
- Pedaniosz Dioszkoridész - a gyógyszerészet úttörője
- Méhnyakrák - figyelemmel megelőzhető
- Szív – megelőzés, betegség és az újraélesztés
- Aulus Cornelius Celsus – az orvosok Cicerója
- Párhuzamosan létező ókori görög orvosi iskolák
- Hippokratész esküje
- Mozgáshiány - vérrögképződés
- Hippokratész orvosi felfogása
- Az Egészségügyi Világszervezet szerepe a koronavírus megfékezésében
- A szűrővizsgálatok fontossága
- A teurgia
- Az ülő foglalkozással kapcsolatos nyakfájdalom
- A csontsűrűség feltárja az oszteoporózis első jeleit
- A mélység rejtette kaland
- Vigyázat – napsütés!
- Mit érdemes tudni a sérvekről?
- A sport hatása egészségünkre
- Alvásfekmérés a Vajdaságban élő magyarok között
- Mire utal a pulzusszám?
- Ételmérgezések, bélfertőzések
- A napszúrás akár életveszélyes is lehet
- Kerpel-Fronius Ödön, „a csecsemők megmentője”
- Tanácsok szívbetegeknek kánikula idejére
- A foglalkoztatás, mint terápia szerepe az ember életében
- A mellkaskimeneti tünetegyüttes
- Örök dilemma – mikor szedjünk antibiotikumot?
- A tejcukor-érzékenység (laktózintolerancia)
- Ideje rendet tenni a tények és tévhitek között!
- A Korányiak - egy igazi orvosdinasztia
- A fekélybetegség
- A bölcsességfogakról
- Nyári fertőzések
- Iskoláskorú gyermekek kognitív fejlődésének és fejlesztésének egészségpszichológiai vonatkozásai
- Hiperoxia okozta hatások az agyi artériák működésére
- Egészségnevelési programok vizsgálata
- Az alvás higiénájának és minőségének felmérése az egyetemista populációban
- Tények és tévhitek a kemoterápiáról
- Az orrvérzésről
- A pikkelysömör
- Szénanátha
- Agyi érkatasztrófák
- Tudnivalók a tüdőgyulladásról
- A nyelőcsőbe való savas visszafolyás
- Ne sózzuk el az egészségünket!
- Gyermekkori elhízás
- A rettegett lázgörcs
- A fogfájásról
- A daganatokról
- Az állati eredetű élelmiszerektől való tartózkodás
- A diabétesz szövődményei
- Humán papilloma vírus okozta fertőzések
- Lézersebészet
- A felnőtté válás lépcsőfokait jelző fizikai változások
- Az év praxisa
- Válaszd a tudatos életet
- Zsibbadás – mennyire kell komolyan venni?
- Veszélyes a kevés folyadékfogyasztás
- Nyolcvanmilliárd pár evőpálcika fogy évente Kínában
- A rendszeres, mérsékelt kávéfogyasztók koszorúerei tisztábbak
- A rendszeres alvás a tanulás kulcsa
- A futás egészséges, de a túl sok árthat!
- Társfüggőség
- Álljanak fel!
- Tényleg veszélyes a tetoválás?
- A fülzúgásról
- Nyári testhűsítés megfázás nélkül
- Ásványok gyógyhatása
- Enyhe bőrpírtól az életveszélyes gégevizenyőig
- Visszeresség, vénagyulladás és varixruptúra
- Ájulás, átmeneti eszméletvesztés
- A zöld tea testsúlycsökkentő hatásának feltárása
- Vérnyomásszabályozó gyógynövények
- Éjszakai evés és álmatlanság
- A mindennapi testnevelés
- A gerincsérülések veszélyei
- A szédülés - Forog körülöttünk a világ vagy bizonytalan a járásunk?
- Nyaki verőérszűkületek
- Az ételallergia
- Legyek és betegségek
- A dohányzás káros hatásai és a leszokás fontossága
- A csontok betegségei
- Candida fertőzés
- Betegségeket okozó mikroszkopikus gombák
- Olvasóink ajánlata